B A R A kérdez: Arcok a TÓ körül - 34. Dr. Kovács Emoke / BALATONI IMPRESSZIÓ

B A L A T O N.  

Sokaknak egy meghatározó emlék, a véget nem érő nyaralások helyszíne, vagy csak maga a "riviéra". Szenvedély, hobbi, örök szerelem. És persze vannak azok, akiknek a Balcsi a mindennapok szerves része. Az otthonuk. Maga az ÉLET. Ebben az új rovatban őket ismerhetitek meg közelebbről. 

Dr. Kovács Emőke Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas, szabadfoglalkozású történész, Balaton-kutató, mindemellett kétgyermekes anyuka. Azon kevesek közé tartozik, akiknek nemcsak szenvedélye, de egyben hivatása, vagy mondhatjuk, hogy szakterülete is a Balaton.

Emőke Kaposváron született, gyerekkora nyarait Fonyódligeten töltötte, mint mondja, innen ered a tó szeretete. Az egyetem elvégzése és a doktorátus megszerzése után dolgozott kutató történészként, egyetemi tanársegédként, egy kulturális intézmény vezetőjeként, és több könyvet is írt már a tóról. Ennek a rengeteg tapasztalatnak köszönheti, hogy most azzal foglalkozhat, amit igazán szeret.

„Sok mindenben kipróbálhattam magam a kultúra területén, ami nagy előnyömre vált, ez a megszerzett tudás biztosítja most a hátteret is ahhoz, hogy a legnagyobb szenvedélyemmel: a Balaton-kutatással foglalkozhatok. Ennek megkoronázása a most elnyert Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíj. Hálás vagyok a gondviselésnek, hogy ez a vágyam a teljesült, de köszönhetem a kitartásomnak is, annak, hogy soha nem adtam fel. ”

1. Mióta élsz „kétlaki” életet Budapest és a Balaton között? Korábban hol máshol laktál még?

Tizennyolc éves koromban hagytam el a szülővárosomat, Kaposvárt (ami azóta is hiányzik), és lettem fővárosi egyetemista. Itt éltem egészen 2010-ig, aztán Siófokon lettem egy nagy intézmény vezetője, majd innen kanyarodtam vissza újból a fővárosba. Most kétlaki életet élünk: évközben a főváros a bázis, nyáron – a férjem munkája miatt is – a Balaton a lakhelyünk. 

2. Mi a véleményed Siófokról? 

Siófok az egyik legszínesebb történelmű település, rendkívül kedvező táji adottságokkal (tizenhét kilométeres partszakasszal). 21. századi fürdőváros lehetne, de a feltételes mód sajnos beszédes. Nem látom a jó irányokat Siófok esetében, szinte semmilyen téren. Remélem, ez a jövőben változni fog, mert Siófok végérvényesen leszakad a tóparti települések fejlődési soráról.

3. Mit szeretsz leginkább a Balaton melletti életben?

A nyugalmat, a tó közelségét, a beszélgetéseket, a mozgás örömét, szinte mindent, ami nem köthető anyagiakhoz, mégis feltöltődést, pozitív pillanatokat jelent.

4. Mi az, amit kevésbé szeretsz benne?

Nekem nincs ilyen, egyébként is, a legrosszabb helyzetekben, körülmények közt is igyekszem a jót meglátni, de a Balatonnál én nem érzek ilyen szeretem-nem szeretem dolgot. Nem siránkozom, ha sok a nyaraló, hiszen ez a balatoni nyarak lényege, nem siránkozom, ha viharos a tó, ez a természet rendje, nem siránkozom, ha az ideérkezők nem ismerik a szokásainkat, tegyünk azért, hogy megismerjék… és a sor folytatható.

5. Van kedvenc balatoni helyed, amit sosem tudsz megunni? Illetve vannak olyan helyszínek, amiket mindenképpen ajánlanál másoknak, hogy látogassanak meg?

Nekem a Balaton a maga színességében, sokféleségében önmagában egy helyszín. A vulkanikus tanúhegyek, a vadregényes Kis-Balaton, a szép múltú fürdőtelepülések mindegyikét kedvelem. Ha kedvenc helyet kellene mondani mégis, akkor különösen szeretem a lellei Kishegy csendjét vagy a fonyódi Várhegyről látható tavi panorámát.

6. Van kedvenc balatoni ételed/éttermed?

Bár mostanában – kislányaim életkora miatt – nem igazán jutunk el éttermekbe, de jól ismerjük a tavi lehetőségeket. Számomra Csapody Balázs Kistücsök Étterme minden szempontból egy példa és kedvelt hely, de említek egy kevésbé ismert, mégis jó kis éttermet: a siófoki Rozmaring étterem nagy családi kedvencünk. Ételek közül a halételeket kedvelem: sült keszeg, fogas, halászlé – bármikor szívesen fogyasztom, a Balatonnál különösen.

7. Mi a legkedvesebb Balaton melletti elfoglaltságod? 

Vízimádó vagyok, szeretek úszni, a gyerekekkel fürdeni, de a klasszikus elfoglaltságokat is kedvelem a tónál: biciklizés, nagy séták, part menti ücsörgések. Van egy futó babakocsink, azzal szoktunk kocogni. És nagyon szeretek a parton olvasni, különösen késő délután.

 

8. Mennyiben inspirál Téged a tó közelsége? 

Nyilván nagyon, de minden szempontból. Nemcsak szellemileg, hanem lelkileg, testileg is. Itt könnyebben megy a mozgás, könnyebben jönnek az új gondolatok, könnyebben jön a megnyugvás. A férjem, ha nehezebb helyzetben vagyok, és valamit nagyon át kell gondolnom évközben, akkor mindig megkérdezi: elvigyelek a Balatonhoz? Tényleg bevált ez a recept.

9. Miben változott meg az életed a koronavírus hatására?

Bölcsészként az életem nagy részét a könyvtárszobámban, az íróasztalom mellett töltöttem, késő estig. Nekem nem járt nagy életformaváltással a vírus időszaka, viszont a kulturális események megszűnése, az író-olvasó találkozók megakadása egy idő után nagyon nagy hiányt jelentettek számomra. Nem tudtam találkozni az olvasóimmal, nem tudtam találkozni a kultúrabarát közösséggel. A vége felé már nagyon hiányzott ez a közösség. De különös időszak volt ez számomra, mert ez év júniusában született meg a második kislányom. A várandósságomat kicsit beárnyékolta a pandémia nehéz időszaka, úgyhogy izgalmas hónapok voltak, minden szempontból.

10. Szándékozol valaha véglegesen újra a Balaton mellé költözni? Mik a terveid a jövőre nézve? 

Éltem a Balatonnál, nagyon tartalmas és értékes időszak volt. Nem zárkózom el tőle a jövőben sem, de a fővárosi létet is szeretem a maga kulturális sokszínűségével és lehetőségeivel. Tervem rengeteg van, most az egyik legfontosabb, hogy minél eredményesebb legyek a Magyar Művészeti Akadémia három éves ösztöndíjas megbízatásában. Egy érdekes témám van, a címe: Balaton-jel-kép. A tó történetének művészetelméleti megközelítéséről szól. Remélem, majd egy könyv születhet a kutatásokból, de készen van a Balaton impressziók folytatása, valamint még sok-sok tervet szövögetek.

Végül az utolsó kérdés:

Ha egy szóval kellene jellemezned a Balatonhoz fűződő viszonyodat, mi lenne az?

NYUGALOM.

Fotók: Dr. Kovács Emőke / Facebook