B A R A kérdez: Arcok a TÓ körül - 37. Sosztarits Luca / LUCART
B A L A T O N.
Sokaknak egy meghatározó emlék, a véget nem érő nyaralások helyszíne, vagy csak maga a „riviéra". Szenvedély, hobbi, örök szerelem. És persze vannak azok, akiknek a Balcsi a mindennapok szerves része. Az otthonuk. Maga az ÉLET. Ebben az új rovatban őket ismerhetitek meg közelebbről.
Sosztarits Luca, a LucArt megálmodója, közgazdaságtant tanult az ELTÉ-n, amikor az élet amolyan sorsszerűen az útjába terelte a jövőbeli hivatását. Egy elégtelen makroökonómia zárthelyi dolgozat, és egy – az ékszerkészítésről szóló – inspiráló előadás meghallgatása után egyértelművé vált számára, hogy a számokat és a gazdasági tanulmányokat hátrahagyva egy egészen új úton indul el. Az egyetem elvégzése után jelentkezett a Budai Rajziskolába, ahol végül ötvösként, majd aranyművesként végzett.
Az ötvösség egyébként már egészen fiatal korában is érdekelte, és amolyan hobbiként volt jelen az életében.
„A márka úgy indult, hogy rengeteg ékszert készítettem a gimi alatt, egy idő után pedig azt vettem észre, hogy nem tudom olyan gyorsan elajándékozni őket, mint amilyen ütemben gyártottam az újabbakat. Az ékszerek mellé lassan bekerültek a különböző füzetek, könyvek. Apró lépésekkel haladtam, az elején még csak amolyan nyári munka volt vásárokba járni, aztán egyre nagyobb teret nyert az életemben, szeptembertől pedig már ezt lesz a főállásom.”
Hogy jött a képbe a Balaton? Mi az oka annak, hogy férjével nemrégiben pont a Balcsi mellé költöztek, és hogyan inspirálja az ékszerek készítésénél a tó közelsége? Többek között erről mesélt Luca bővebben.
1. Mióta élsz a Balaton mellett? Korábban hol máshol laktál még?Szombathelyen nőttem fel, de anyukám tapolcai, így sokat jártunk ide a nagyszüleimhez. Volt egy szőlőjük a Szent György-hegyen, ahol nagyon szerettem gyerekeskedni. Nyaranta anya elvitt minket, és sorra megmásztuk a tanúhegyeket. Felnőttünk, és vissza-visszajártunk a Balatonhoz nyaralni. Lett egy családi nyaralónk a Szent György-hegyen, most pedig itt élünk a férjemmel, a Kisapáti felőli oldalon.
2. Mi a véleményed Tapolcáról? Miért éppen Kisapátira esett a választásotok?
Tapolca szerintem végtelenül bájos a maga kis szocreál hangulatával együtt. A város maga nagyon elöregedő, de nyaranta mindig felpezsdül a sok látogatótól. A malom, a tópart, és a barlang pedig hihetetlenül gyönyörű. Jelenleg a Szent György-hegyen lakunk, de mindig is az volt a tervünk, hogy valahová az északi partra költözzünk.
3. Mit szeretsz leginkább a Balaton melletti életben?
A hegyeket. Különösen, amikor ősszel sárgába és vörösbe öltözik a táj.
4. Mi az, amit kevésbé szeretsz benne?
Kövezzenek meg, de a strandokat. Ki nem állhatom a zsúfolt nyári Balaton-partot.
5. Van kedvenc balatoni helyed, amit sosem tudsz megunni? Illetve vannak olyan helyszínek, amiket mindenképpen ajánlanál másoknak, hogy látogassanak meg?
A Balaton-felvidék telis-tele van csodás természeti kincsekkel. Ott a Kőtenger, a Tapolcai-tavasbarlang, vagy a Bazaltorgonák. Nem véletlen, hogy ezekből a kincsekből merítettem ihletet a vizsgamunkámhoz, ahol gyűrűkön keresztül igyekeztem megfogni az említett helyek szépségét.
6. Van kedvenc balatoni ételed/éttermed?
A Szigligeti Várkávézó fagyija valami zseniális. Előfordul, hogy hatalmas sor kígyózik előtte, de gyors a kiszolgálás, és minden perc sorban állást megér az a fagylalt!
7. Mi a legkedvesebb Balaton melletti elfoglaltságod?
A kávém mellett gyönyörködni a tájban, és nézni, ahogy évszakról évszakra változik a táj.
8. Mennyiben inspirál Téged a tó közelsége?
Én szeretem egy kicsit távolabbról szemlélni a tavat, lehetőleg felülről. Nem mondanám magam nagy túrázónak, de amikor az ember felküzdi magát a Balaton-felvidék valamelyik csodás dombjára, hegyére, és onnan tekint rá a tóra, az eszméletlenül gyönyörű.
9. Miben változott meg az életetek a koronavírus hatására?
Arra kényszerített ez a helyzet, hogy egy kicsit lelassuljak, és ráeszméljek, hogy a heti hét nap munka hosszú távon nem perspektíva!
10. Mit gondolsz, mostantól örökké a Balaton mellett fogtok élni? Mik a terveitek a jövőre nézve?
Még csak pár hónapja költöztünk ide, és jelenleg nagyon élvezzük ezt a csendesebb, tisztább, nyugodtabb és harmonikusabb életet, de elképzelhetőnek tartom, hogy az idő előrehaladtával megváltoznak majd az igényeink, és ismét visszavágyódunk majd egy városba.
„A hosszú távú tervem, hogy egy jól menő ötvös leszek, lesz egy rakás gyerekünk, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk!
Ami a rövidebb távot illeti, az talán egy kicsit kidolgozottabb: szeptember 1-től, azaz a mai naptól kezdve, az ötvösség a főállásom, ami hatalmas izgalommal tölt el.”
Szeretném szépen építgetni, fejleszteni a vállalkozást, a márkát, és a kis műhelyemet. Szeretnék sokat vásározni, újabb és újabb megrendeléseket teljesíteni, amik egyre nagyobb kihívást állítanak elém. Március és október között minden vasárnap kinn vagyok Káptalantótiban, a Liliomkert Piacon, de érdemes résen lenni, mert Szombathelyen és Budapesten is fel-fel szoktunk bukkanni. A rendeléseket egyelőre üzeneten keresztül tudom fogadni, de még az idei évben szeretném elindítani a webshopomat.
Végül az utolsó kérdés:
Ha egy szóval kellene jellemezned a Balatonhoz fűződő viszonyodat, mi lenne az?
SZEMLÉLŐDŐ.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése