B A R A kérdez: Arcok a TÓ körül - 5. Kövérné K. Móni / MÓNISÜTI
B A L A T O N.
Sokaknak
egy meghatározó emlék, a véget nem érő nyaralások helyszíne, vagy csak
maga a "riviéra". Szenvedély, hobbi, örök szerelem. És persze vannak
azok, akiknek a Balcsi a mindennapok szerves része. Az otthonuk. Maga az
ÉLET. Ebben az új rovatban őket ismerhetitek meg közelebbről.
Kövérné Kalmár Mónika, vagy ahogy mindenki ismeri, "Sütis Móni", feleség, négygyermekes anyuka, újságíróból lett gasztroblogger. Titkon mindig arról álmodott, hogy egyszer író lesz belőle, de aztán másfelé sodorta az élet. Imádott sütni-főzni, ezért is kezdett bele 2008-ban a blogolásba, de egy váratlanul nekiszegezett kérdés hatására a cukrászat felé fordult, és létrehozta a Móni Sütit Gyenesdiáson. A cukrászdát ma már nem csak a Balaton környéken, hanem országszerte sokan ismerik és keresik. Az írás iránti szenvedélye és a blog megmaradt, a Móni Süti sikere pedig töretlen.
Az interjúban többek között arról is mesélt, hogy mit jelent neki a Balaton mellett élni és alkotni, és miért tekinti szívügyének, hogy a tó végre “négy évszakos” vonzerőt jelentsen az idelátogatók számára.
Gyerekkoromban Veszprémben éltünk, ott jártam általános iskolába. 12 éves voltam, amikor Veszprémtől tíz kilométerre, Felsőörsre költöztünk. A házunk padlásáról már látni lehetett a Balatont, noha a falu nem parti település, de mégis, itt érintett meg először igazán a víz látványa. Középiskolába Keszthelyre jelentkeztem, a vendéglátó szakközépbe, és annyira megszerettem a várost, hogy ugyan néha-néha elköltöztem, elköltöztünk, de mindig visszatértünk. A férjem tősgyökeres keszthelyi, ő nem is tudja máshol elképzelni az életét, csak a Balatonnál.
Ide sodort bennünket az élet... Keszthelyen laktuk, ott eladtuk a lakásunkat, de nem akartunk egyből venni valami mást, ugyanis négygyerekes családként nagy ház kellett volna, de tudtuk, hogy a két nagyobb pár éven belül kirepül, akkor már nem kell akkora ház, aztán pár évvel később ketten maradunk, és mihez kezdünk annyi négyzetméterrel...? Így aztán kiadó házat kezdtünk keresni, egyetlenegyet találtunk, és azt éppen Gyenesdiáson. Így kerültünk oda, ráadásul annak a háznak volt egy külön bejáratú apartman-része, itt ki tudtuk alakítani az első saját üzemünket, ahol először csak ketten dolgoztunk Mariann kolléganőmmel, majd néhány évvel később már heten voltunk, amikor átköltöztünk egy nagyobb helyre, oda, ahol jelenleg is működik a cukrászda és az üzem.
3. Mit szeretsz leginkább a Balaton melletti életben?
Mindent. Na jó, szinte mindent: mindegyik évszakot, és mindegyiket másért. Alig várom a tavaszt, amikor egyre többet süt a nap, életre kel a természet, még nincsenek sokan a bicikliúton, lehet élvezni a tó partján a helyeket tömeg nélkül. A nyár a munkáról szól, nincs mese, rengeteget dolgozunk: sokan jönnek hozzánk, és nagyon szeretem a vendégeinket. Szívesen beszélgetek, ha van rá módom, élvezem, ha elégedett arcokat látok, ha pedig valami probléma van, akkor is azon vagyok, hogy a vendég mindig elégedetten távozzon.
"És esténként, amikor bezárunk, lesétálunk a gyenesdiási piacra, ahol zajlik az élet, eszünk egy jó barbecue-t, vagy halat, beszélgetünk, próbálunk kicsit regenerálódni a másnap elölről induló hosszú napra. Aztán jön az ősz, a kedvenc évszakom, amikor megnyugszik az élet, mert a vendégek azt hiszik, hogy a nyár az igazi a Balatonnál, pedig nem, az ősz sokkal jobb: még meleg van, de nem rekkenő hőség, lehet kirándulni, biciklizni, gyönyörködni a tájban, ami ilyenkor a leggyönyörűbb. Talán a telet várom a legkevésbé, bár szeretem, ha esik a hó, ha befagy a tó, ha igazi tél van, csak az a szürke latyakos-sáros idő, az nem jön be nekem."
4. Mi az, amit kevésbé szeretsz benne?
Azt, hogy a Balaton környéki vendéglátósok többsége még mindig nem értette meg, hogy akkor lesz egész éves a Balaton, ha ők nyitva maradnak. Persze, ki kell tartani, és ez esetleg áldozatokat is kíván, de saját példánkból tudom, hogy érdemes egész évben nyitva lenni.
5.
Van kedvenc balatoni helyed, amit sosem tudsz megunni? Illetve vannak olyan helyszínek, amiket
mindenképpen ajánlanál másoknak, hogy látogassanak meg?
Nagyon szeretek a Balaton-felvidéken autózni. Sokszor én szállítom
a sütiket Balatonfüredre, és visszafelé nem a 71-esen jövök, hanem
fent, a kis falukon keresztül. Csodahelyeket találtam. A Nivegy-völgy az
egyik kedvencem (Zánka fölött), amelyről pár évvel ezelőtt hallottam
életemben először.
Kedvenc balatoni éttermem több is van, a badacsonyi Borbarátokat és a zánkai Neked főztemet nemcsak a kiváló konyha miatt emelem ki, hanem azért is, mert példamutatóan egész évben nyitva tartanak.
A kedvenc sütim az éppen aktuális legújabb fejlesztésünk, jelenleg a Meisseni túrós (lásd a képen). Nagyon szeretek új dolgokat kipróbálni, kitalálni.
A koronavírusnak köszönhetem, hogy felfedeztem a tanúhegyeket. Korábban, ha volt egy szabadnapom, inkább messzebb mentem, most viszont, hogy külföldre nem lehetett, és belföldön sem volt érdemes, mert egy étterembe sem lehet beülni, én meg nem szívesen eszem meg az ebédemet a kocsiban, dobozból, műanyag villával az ölemből, arra az elhatározásra jutottam, hogy felfedezem a környék szépségeit, és szépen sorban megmászom a tanúhegyeket. Elképesztő szépségeket láttam, el is szégyelltem magam,
hogy már harminc éve itt élek, és ezt még eddig nem tettem meg. Ajánlom
mindenkinek az ismert és népszerű hegyeken kívül a Haláp, a Tóti és a
Csobánc meghódítását, csoda szép látvány tárul az ember szeme elé.
Víz és erdő közelségében érzem igazán jól magam, és ehhez itt minden adott. Biztosan tudnék máshol is élni, mert viszonylag könnyen alkalmazkodom, de úgy érzem, itt otthon vagyok, és ez az érzés kell az alkotómunkához.
Elvitelre nyitva maradtunk, és hála Istennek, a vendégeink jönnek, viszik haza a sütiket tőlünk. De persze, ezzel együtt kisebb a forgalmunk, és a viszonteladóink sem rendeltek annyit, mint korábban - ugyanakkor megtartottuk minden dolgozónkat, számunkra ez fontosabb volt, mint hogy mennyit profitálunk. Ez az időszak nem a profitról szól, hanem a túlélésről.
"A
magánéletben a legnagyobb változás az, hogy a nagyobbik lányom tavaly
férjhez ment, és idén nyáron nagymama leszek, szóval sok-sok jó dolog
történik velünk a nem túl kedvező körülmények ellenére."
10. Szándékozol valaha elmenni a Balatontól? Mik a terveid a jövőre nézve?
Nem
szándékozom elmenni, és nem is tudom, hova mehetnék, ahol minden úgy együtt van, amit szeretek, mint itt. Ugyanakkor, ha az élet egyszer mégis úgy hozná, hogy nyomós okok miatt el kellene mennem, bizonyára megtalálnám a helyem máshol is - könnyen és gyorsan alkalmazkodom -, de tudom, hogy a Balaton mindig hiányozna.
Végül az utolsó kérdés, ami ismerős lehet az előző (Milyen a Te Balatonod?) sorozatból. 😊
Ha egy szóval kellene jellemezned a Balatonhoz fűződő viszonyodat, mi lenne az?
KITARTÓ.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése