B A R A kérdez: Arcok a TÓ körül - 23. Bicskei Sándor / TABERNA INFINITO
B A L A T O N.
Sokaknak egy meghatározó emlék, a véget nem érő nyaralások helyszíne, vagy csak maga a "riviéra". Szenvedély, hobbi, örök szerelem. És persze vannak azok, akiknek a Balcsi a mindennapok szerves része. Az otthonuk. Maga az ÉLET. Ebben az új rovatban őket ismerhetitek meg közelebbről.
Bicskei Sándor számtalan országban járt már, de tizenöt év után úgy érezte, hogy nem akar többet külföldre járni. Mindig is nagy rajongója volt a mediterrán országoknak: „ez az én világom” – ahogy mondja. Frappáns megoldással oldotta meg a problémat, hogy országhatáron belül találja meg azt, amit igazán szeret: megteremtette a saját világát egy házzal és mellette egy saját étteremmel, a Taberna Infinito-val. Hol máshol valósíthatta volna meg mindezt, mint a Balaton mellett: a Szent-György hegy szívében.
„Eszembe se jutott vendéglátózni, amikor ideköltöztem, csak nem volt már kedvem Pesten maradni és ott dolgozni. Sok Balaton-felvidéki történetet láttam és hallottam, ezek természetesen engem is inspiráltak.
Egyszer ültem itt, akkor még kődomb volt, nem volt se terasz, meg semmi. Akkor azt gondoltam, hogy milyen jó lenne itt egy kis, eldugott hely. Jó a kilátás, vadregényes a táj.”
![]() | |
|
1. Mióta élsz a Balaton mellett? Korábban hol máshol laktál még?
Hét éve kezdődött ez a románc, mint Budapestről való menekülés – ahogy sokan másoknak. Aktívan öt éve élek itt.
2. Miért pont Kisapátira esett a választásod?
Igazából nem Kisapátit akartam, Balatonederics volt a favorit. Már találtam is ott egy ingatlant, de egyszer Tapolcáról jöttünk a hegy alatti úton át, Ederics felé. Elhagyva a Badacsonyt és a Gulácsot, betértünk Kisapátiba. Gyönyörű volt a látvány, ezért kíváncsiságból körülnéztünk a Szent György-hegyen, van-e itt bármilyen ingatlan. Kint is volt egy eladó tábla, akkor még csak egy nyaraló állt itt, és bozóttal volt benőve az egész környék.
"Valahogy azt éreztem, hogy ki kell néznem a fák mögül. Kinéztem, és azt láttam, hogy közel 180 fokos panoráma terül el Balatontól a Kab-hegyig. Elbizonytalanodtam, de a kilátás annyira megfogott, hogy végül ezt választottam – akkor még csak hétvégi háznak. Mondhatnám, hogy véletlen volt, de nem, mert azok nincsenek."
3. Mit szeretsz leginkább a Balaton melletti életben?
Leginkább a kicsit érintetlen vadregényességét, a kilátást. Nagyon szeretem a környéket, de a hegy-falu kapcsolat mindenhol érdekes. Bár nehezen indult a faluval való viszony, végül sikerült jó kapcsolatot kialakítani. Például én voltam a Mikulás, szerveztünk nőnapot és közös rendezvényeket az önkormányzattal.
4. Mi az, amit kevésbé szeretsz benne?
Mivel mi voltunk itt az „első fecskék”, minden utat nekem kellett kijárni, minden konfliktust nekem kellett kezelni. Körülbelül három évig lett egy kis méregfoga a dolognak – de igazából szerintem mindenhol, ahol valaki először csinál valamit, ezen az úton kell, hogy végigjárjon. A helyzet már szerencsére csillapodni látszik.
5. Van kedvenc balatoni helyed, amit sosem tudsz megunni? Illetve vannak olyan helyszínek, amiket mindenképpen ajánlanál másoknak, hogy látogassanak meg?
Sok ilyen van: a Haláp-hegyen az Ébredő Vulkán szoborcsoport, magyar Stonehenge-szerű, bazaltkövekből épített. Fantasztikus hely, a kilátás, és ahogy a szobrászművész, Balanyi Zoltán magával a kövekkel eljátszott. Kicsit még titkos hely, de azért már többen járnak oda. Nem tudom megunni a balatongyöröki Szépkilátót. Egyik legszebb panoráma a Csobáncról van, nagyjából az ilyen helyeket szeretem: a hegyek és a víz összefüggő, jó összhangot teremtenek. Egyik sem működik a másik nélkül.
6. Van kedvenc balatoni ételed/éttermed? Melyik a kedvenc fogásod a saját kínálatotokból?
Az is inspirált, amikor ezt a tapas bárt létrehoztam, hogy ezen a környéken, a Balaton északi partján, nagyon megszaporodtak a fine dining éttermek. Én inkább gourmand vagyok, mint gourmet. Nyilván értékelem a jó ízeket, állagokat, de nem tudom megfelelően értékelni a balatoni fine dining konyhát. Ha étterembe megyek, akkor többségében magyaros ételeket eszem. Ahova többször visszamentünk, az Czirók Lajos Kertvendéglője Badacsonylábdihegyen. Eldugott hely, igazi magyaros konyhával. De a környéken szinte az összes vendéglőt végigjártam már az elmúlt évek alatt.
"A saját étlapunkat kicsit önző módon állítottam össze, azt is lehet mondani, hogy Sanyi kedvencei vannak az étlapon. Görög vonalról nagyon sok kedvencem szerepel rajta, de imádom például a balkáni grilleket, csevapot, grill kolbászokat. Nagyon szeretem a spanyol pörköltünket, az albóndigast sem tudom megunni. Bármikor le tudok ülni, azt a tíz féle tapast megeszem, és a világ jobbá válik. Nagyjából ez is a cél nálunk."
7. Mi a legkedvesebb Balaton melletti elfoglaltságod?
Nagy kedvencem a Salföldi Major, az számomra megunhatatlan. Ritkán túrázom sajnos, inkább szeretek autózni: nézni a tájat, megállni egy-egy helyen, ami megtetszik. Illetve szeretem meglátogatni az ismerős vendéglátóhelyeket.
Szabadidőmben kertészkedem. Az étteremnél minden növényt egyedül ültettem el, és ez eddig közel háromezer növényt jelent. Mindezt csupán a képzelőerőm segítségével, autodidakta módon: belegondoltam, hogy a mandulafenyő például hogy mutatna a tájban, vagy a ciprusokat, kaktuszokat hová lenne a legjobb ültetni a partvonalon. Jelenleg Magyarország legnagyobb és egyetlen olyan jukka-, agavé- és kaktuszkertjét alakítjuk ki, ahol minden teljesen télálló, -20-30 fokokat bírnak ezek az egzotikus, mediterránnak gondolt növények.
8. Mennyiben inspirál Téged a tó közelsége?
Szinte csak az inspirált: a hegyek, a tó, a Tapolcai-medence, a táj önmagában. Szerintem világszinten is páratlan, amit itt látunk. Én például sokat jártam Toszkánában, és egy-egy ponton éreztem csak azt, amit itt állandóan. Nem lehet megunni. Pedig nekem általában rossz tulajdonságom, hogy mindent hamar megunok, de itt hét év alatt nem tudtam megunni, hogy ugyanazt nézem.
"Ez a táj a legfőbb inspirációm. Ha ez nincs, akkor itt nincs ez az étterem. Ha ez a terület nem ilyen adottságokkal rendelkezik, akkor nincsenek ezek a növények, igazából nincs semmi. Itt otthon vagyok, nagyon jól érzem magam, ha az éttermen és a tájon végignézek."
9. Miben változott meg az életed a koronavírus hatására?
Tavaly márciusban egy hétvégét voltunk nyitva, aztán be kellett zárnunk. Májusban tudtunk újra kinyitni, és nyilván az a másfél hónap nem érintett jól minket. Igazából akkor volt a sokkhatás, az őszin már szinte meg se lepődtünk. A tavalyi szezon után még jól is esett, hogy lehet pihenni. Én mondjuk pont télen tudok csak utazni, és azt sem lehetett.
Március elején elvitelre voltunk nyitva, BBQ szendvicsekkel, kézbe fogható ételekkel. Kicsit visszahozta az érzést, hogy van élet. Legalább voltak vendégek, és tudtunk dolgozni.
Az április nehéz volt, mert már nagyon nyitottunk volna, főleg – így utólag belegondolva –, hogy akkor jobb idő volt, mint májusban, különösen a hétvégéken.
10. Szándékozol valaha elköltözni innen? Mik a terveid a jövőre nézve?
Most azt mondom, hogy nem, de még mindig nem adtam fel ezt a nagy mediterrán álmot, úgyhogy ki tudja mit hoz az élet. Lehet, hogy nyugdíjas koromban mégis Szicília vagy Costa Rica lesz a cél, valami abszolút mediterrán. Bár téli születésű vagyok, nehezen viselem a téli hideget.
Végül az utolsó kérdés, ami ismerős lehet az előző (Milyen a Te Balatonod?) sorozatból.
Ha egy szóval kellene jellemezned a Balatonhoz fűződő viszonyodat, mi lenne az?
ÚJ ÉLET.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése