B A R A kérdez: Arcok a TÓ körül - 33. Pálffy Mátyás és Kocsis Cecília / FÖVENYESI KERTMOZI
B A L A T O N.
Sokaknak egy meghatározó emlék, a véget nem érő nyaralások helyszíne, vagy csak maga a "riviéra". Szenvedély, hobbi, örök szerelem. És persze vannak azok, akiknek a Balcsi a mindennapok szerves része. Az otthonuk. Maga az ÉLET. Ebben az új rovatban őket ismerhetitek meg közelebbről.
Pálffy Matyinak a mozizás mondhatjuk, hogy a vérében van. Édesapja, Pálffy Géza eleinte színháztechnikusként dolgozott Zánkán, az Úttörővárosban, majd mozigépész lett, és a családját is magával ragadta a mozi világa. Matyi már tizenéves korában mozigépészként és üzemvezetőként dolgozott a kertmozikban Balatonakalin és Fövenyesen, de aztán a DVD-k térnyerésével, egyre kevesebb és rosszabb minőségű film jutott el a Balatonra, így sajnos édesapja úgy döntött, hogy be kell zárniuk mindkét helyet. Matyi ekkoriban ismerkedett meg az egyetemen barátnőjével, Cilivel, akivel közösen nagy lépésre szánták el magukat: megpróbálják átvenni a mozik üzemeltetését.
„Aztán elkezdtük mi csinálni: egy próbanyár volt. És igazából tök jó kis nyarunk volt, nagyon jól éreztük itt magunkat, üzemeltettük a mozit, jöttek a barátaink, lement a nyár. Végülis ki tudtuk hozni nullára, nem buktunk rajta, ez is volt a cél. Viszont ezen a nyáron nagyon beleszerettünk a helybe, és rájöttünk, hogy mi ezt szeretnénk tovább csinálni.”
Innentől kezdve már a szerencse is közrejátszott az események alakulásában, vagy ahogy Matyiék mondják: „jókor voltunk jó helyen, jó időben." Ekkor történt ugyanis, hogy a filmek gyártásában Magyarországon, sőt lényegében az egész világon, át kellett állni a digitális technikára. Matyiék ezt már megérezték korábban, és sikerült – elsőként hazánkban – a digitális technológiára alkalmas vetítőgépet bérelniük egy cégtől. Így tudták megmenteni a kertmozikat, és ennek az új technikának köszönhetően hozzáférhetővé vált számukra a premier film, amit világpremier napon el is tudtak kezdeni vetíteni. Ennek két következménye is lett.
„Komoly nézőszám-növekedést eredményezett, tehát egyrészt elkezdtek jönni hozzánk az emberek, másrészt elkezdtük az egészet átalakítani, és a saját lelkünket beleadni ebbe a moziba. Iszonyatosan sok pénzt, és főleg energiát belenyomtunk: festegettünk, csiszolgattunk, szépítgettünk, ültetgettünk, és úgymond lelket raktunk ebbe az egész helybe. Ideköltöztünk, mi itt is élünk, a gépházban. Konkrétan a mozigép mellett alszunk, csak a gép le van választva egy hő- és hangszigetelt szobában, hogy ne zavarja a gyerekeket és minket.
Így, ennek köszönhetően, hogy nagyon személyes lett, elkezdtünk egy kultikus, balatoni hellyé válni.”
1. Mióta éltek „kétlaki” életet a Balaton és Budapest között? Mennyi időt töltötök egy évben Fövenyesen?
Ebben most pont éppen egy kicsit változás van. Eddig az volt a felállás, hogy legkésőbb májusban megérkeztünk, és májustól szeptemberig, vagy legkésőbb október elejéig itt maradtunk, és igazából lényegében szinte az évnek a felét itt töltöttük. Tehát amint jó idő lett, mi leköltöztünk és festegettünk, csiszolgattunk, széket raktunk, és aztán júniusban kinyitottunk. Aztán a szezon végén szépen lepakoltunk, és hazamentünk Budapestre.
Idén nyáron először nem jöttünk le májusban, hanem áprilistól minden hétvégén jöttünk csak, és akkor csináltuk a melót: felépítettünk, készülődtünk. Aztán hétfőre visszamentük, és akkor éltük az életet ott. Így végül június közepétől vagyunk lent folyamatosan, és sajnos ugyanúgy vissza kell majd mennünk szeptemberben, amikor a suli kezdődik, mert most lesz elsős a nagyobbik lányom, Panka. És akkor megint jön majd az, hogy hétvégente jövünk lepakolni, de lesz az indián nyárban is mozi, tehát szeptemberi hétvégéken is nyitva leszünk: péntek-szombat este is vetíteni fogunk.
2. Mi a véleményetek Fövenyesről?
Érdekes hely, elég zárt közösség. Nem megy át rajta a 71-es út, ide le kell fordulni. Tehát ide véletlenül nem esnek be az emberek, csak céltudatosan jönnek. Alapvetően mindig is éreztük, hogy Fövenyesben nagyon nagy potenciál van. Éreztük, hogy ide kell költözni, hogy ezt fel kell pörgetni, csak nem volt rá energia, mert annyi más mozit csináltunk. És amikor mi végül idejöttünk, és elkezdtük csinálni, az elején egy „hippi pár” voltunk, volt egy kis ellenállás, aztán amikor gyerekünk született, és jobban megismert minket a közösség, akkor befogadtak. Most már mi is fövenyesiek vagyunk. Egyébként vannak ezek a fövenyesi figurák: a boltos Norbi, a dinnyés Laci, a kocsmáros Szabi meg a mozis Matyi. Ha lemegyek a strandra, nem tudok úgy menni, hogy ne kérdezzék meg többen, hogy milyen lesz az esti film. Kimegyek a stégre, hogy ugorjak egyet, a gyerekek pedig odajönnek, hogy „Jaj, Matyi bácsi, milyen lesz a Nyúl Péter 2?” De ezt így szeretjük. 😊
3. Mit szerettek leginkább a Balaton melletti életben?
Ez az otthonom, imádom, itt töltöttem az életem nagy részét. Imádom a nyarat, imádom, amikor sok ember van, de azt is, amikor elmennek. 😁
4. Mi az, amit kevésbé szerettek benne?
Alapvetően én egy pozitív hozzáállású ember vagyok, úgyhogy nem szeretnék, és nem is tudok negatívumot kiemelni.
5. Van kedvenc balatoni helyetek, amit sosem tudtok megunni? Illetve vannak olyan helyszínek, amiket mindenképpen ajánlanál másoknak, hogy látogassanak meg?
Nagy világjáró vagyok, én is, és a családom is, de ilyenkor nem nagyon tudunk utazni. Sok a munka, fáradunk. Ahova mi elvonulunk néha, az Vászoly, nagyon szeretjük. Ott nincsen térerő, és nem csörög a telefonom. 😀 Az egész Balaton-felvidék az alap, de én nagyon szeretem a Káli-medencének a sok-sok kis faluját, ahova személyes élmények kötnek. Nagyon szeretünk Salföldre is, a Bányatóhoz járni.
6. Van kedvenc balatoni ételetek/éttermetek?
Egy csomó minden van. Én olasz kajás vagyok, és Füreden van egy jó kis olasz étterem, az Arany Csillag Pizzéria, ami ugyanúgy néz ki tizenöt-húsz éve, de azt masszívan tudják még mindig, amit kell. Nagyon szeretjük ott a pizza golyócskákat és a tésztát, amiben lazac és királyrák van.
7. Mi a legkedvesebb Balaton melletti elfoglaltságotok?
Siklóernyőzőm, úgyhogy nagyon sokat szoktam járni a Csobánc-hegyre, és az egész Csobánc és Káli-medence környékét már kívülről-belülről berepültem: tehát fent is, lent is, mindenhol bejártam.
Alapvetően nem vagyunk strandolósak, ha valami fürdés van, akkor inkább elvonulunk egy kis tóhoz. Télen is mindig van túrázás, hegymászás, kori, jégvitorlázás, jégszörf, minden, ami vízhez és jéghez köthető. Vízisportolunk is egész sokat, én vitorláztam régen, a kislányaimmal is ki szoktam járni, kajakozunk, lényegében minden alkalmatossággal, amivel lehet úszni a vízen, azzal mi megyünk.
8. Mennyiben inspirál Titeket a tó közelsége?
Néha megpróbálunk behozni a Balatonhoz kötődő eseményeket, mint például legutóbb a Pogány Madonnát játszottuk az ötvenedik születésnapi vetítésünkön, de alapvetően a blockbusterek-et nyomjuk. Természetesen, ha jön valami nagy magyar film, ami kötődik is a Balatonhoz, akkor azt is lejátsszuk.
9. Miben változott meg az életetek a koronavírus hatására?
A tavalyi nyarunk nagyon gyenge volt, alapvetően sokkal kevesebben jöttek hozzánk, mint az előző évben, így sokkal kisebb volt a forgalmunk. Ez azért volt, mert a filmforgalmazás nem állt helyre a nyárra. Sok tervünk volt: újítással és bővítéssel kapcsolatban minden évben vannak, de ezek elmaradtak, mert nem mertünk belevágni a költségek miatt, mivel fogalmunk nem volt, hogy mi lesz a következő évben. Úgyhogy azért hatott ránk, de úgy érzem, hogy jól jöttünk ki ebből az egészből. A feloldások után az idei nyár jól néz ki: vannak premier filmek, vannak nézők nálunk. Úgyhogy ha minden jól megy, reméljük, hogy jó nyarat zárunk majd.
10. Szándékoztok valaha elköltözni Fövenyesről? Mik a terveitek a jövőre nézve?
A tervünk az, hogy maradunk itt: ahogy mondtam korábban, mi ezt szeretnénk csinálni, minél tovább. Most még erőnk teljében vagyunk, azt gondolom, hogy ebben még egy tíz-tizenöt év benne van.
Utána is szeretnénk Magyarországon maradni, nincsenek olyan ambícióink, hogy külföldre menjünk. Nekünk maximum annyi, hogy ha a gyerekek felnőnek, akkor majd van egy olyan tervünk, hogy felköltözünk valamelyik hegyre. Valószínűleg Fenye-hegyre, ami Akali fölött van, és szerencsére édesapámnak van ott egy pici családi pincéje, szőlővel. Azt találtuk ki, hogy azt majd átalakítjuk úgy, hogy ott lehessen élni, és akkor mi oda felhúzódunk. 😊 Pont Akali és Fövenyes között van félúton, mindkét mozit lehet hallani a hegyről, hogy megy-e a film vagy sem. Akkor onnan irányítjuk föntről majd a mozikat, és remélhetőleg, idővel majd a lányok közül az egyikük átveszi tőlünk. Amikor mi már vének leszünk, és csak fröccsözni szeretnénk a hegyen. 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése