B A R A kérdez: Arcok a TÓ körül - 40. Németh Anikó / HELLO FÜRED BLOG

B A L A T O N.  

Sokaknak egy meghatározó emlék, a véget nem érő nyaralások helyszíne, vagy csak maga a „riviéra". Szenvedély, hobbi, örök szerelem. És persze vannak azok, akiknek a Balcsi a mindennapok szerves része. Az otthonuk. Maga az ÉLET. Ebben az új rovatban őket ismerhetitek meg közelebbről. 

Németh Anikó eredeti szakmáját tekintve angolnyelv-tanár, mesepedagógus és idegenvezető. Ezeket tökéletesen ötvözve alkotta meg a Hello Füred blogot és a Hello Füred Fürkész oldalt is. Született fürediként egyik fő célja Balatonfüred és környékének, ezen belül pedig a régió vállalkozásainak népszerűsítése: legyen az egy pincészet, étterem, vagy akár bútorbolt. De hogy hogyan is kezdődött mindez?  

„A barátnőmmel a Kedves Cukrászda teraszán kávéztunk Balatonfüreden, a Blaha Lujza utcában, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy (nem helyi) idegenvezető a vendégeivel megáll nem messze tőlünk, s valótlan történetekkel „szórakoztatja” a külföldi vendégeket. Szívem szerint felugrottam volna és rászóltam volna, hogy sem az utcának, sem az épületnek nincsen semmi köze ahhoz, amit elmondott. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy „echte füredi lányként” és idegenvezetőként szívesen bemutatnám a várost, a fontosabb helyeket és szolgáltatásokat úgy, hogy mind a helyiek, mind az idelátogató turisták hasznosnak és élvezetesnek találják. Innen indult az egész történet.”

1. Mióta élsz a Balaton mellett? Korábban hol máshol laktál még?

Az egyetemi éveket leszámítva, amikor öt évet Budapesten töltöttem, születésem óta Balatonfüreden élek. Ez a kis „kitérőm” volt, de igazából, egyetemistaként is amikor csak tehettem, hazautaztam Füredre. 

2. Mi a véleményed Balatonfüredről? 

A családom apai ágon balatonfüredi, édesanyám Szigligetről költözött ide, és amikor a családalapításra került a sor, nem is volt kérdés számukra, hogy itt szeretnének közös életet kezdeni. A 80-as évekhez képest, amikor kisgyermek voltam, nagyon sokat változott a város. Szeretek itt élni, de akik ismernek, tudják, nem rózsaszín szemüvegen keresztül nézem a dolgokat. Helyiként a Balaton és a város mindennapi arcát is látom, ami többnyire a turisták elől rejtve marad.

3. Mit szeretsz leginkább a Balaton melletti életben?

Számomra egész évben itt a Balaton, és bármikor elmehetek sétálni, túrázni, vagy beülhetek a kedvenc helyeimre. Minden nap gyönyörködhetek a tájban, lesétálhatok a partra nézni vagy hallgatni egy kicsit a „vizet”. A balatoni régión belül, egész pontosan a szülővárosomban azt szeretem, hogy még mindig sok a tősgyökeres füredi, és jó megállni az utcán beszélgetni; a dolgunkra sietve, az autóból ránk integető ismerősnek egy mosolyt küldeni és köszönni, s cinkosan összenézni. Olyan hangulata és bája van a kisvárosnak, ami miatt – bár nagyon szeretek utazni – mindig hazahúz a szívem.

4. Mi az, amit kevésbé szeretsz benne?

Egyre több régi „kincs” tűnik el, s bár, a világ rendje, hogy az újnak helyet kell adni, nem mindig hoz annyi plusz tartalmat az új, ami miatt a régebbit érdemes feladni. Emellett a város felkapottsága miatt – bár, örülök, hogy közkedvelt a turisták körében – nagyon elszaladtak az (ingatlan)árak, s félek, sok esetben a helyiek isszák meg a dolog levét. 

5. Van kedvenc balatoni helyed, amit sosem tudsz megunni? Illetve vannak olyan helyszínek, amiket mindenképpen ajánlanál másoknak, hogy látogassanak meg?

Ha leszűkíthetem a kört Balatonfüredre és Tihanyra, akkor egy kicsit könnyebb dolgom lesz. Füreden a Kiserdő és a Kereszt (ez a Tamás-hegynél található) a kedvenceim, mert míg az előbbi a város szívében van, s kicsit el lehet bújni benne, addig a kereszttől, fentről nézve az egész környéket bejárhatja a tekintetünk, s ott valahogy úgy érzem, hogy onnan mindenre egy kicsit más szögből tud nézni az ember (a szó valódi és átvitt értelmében is). Tihanyban a Csúcs-hegy a kedvencem, de azt hiszem, ezzel sokan vagyunk így. A kilátás csodálatos, és ott valahogy mindig megnyugszik a lelkem – kilépek térből és időből, ha fentről a csillogó víztükröt nézhetem.

6. Van kedvenc balatoni ételed/éttermed?

Nehezet kérdezel, mert a Hello Füred és a Hello Füred Fürkész oldalán sok helyi vállalkozást, s köztük számos éttermet is bemutattam. Nehéz lenne közülük választani, vagy úgy kiemelni, hogy ne bántsak meg másokat. Az ételek közül a süllő kedvenc balatoni ételem, de csak úgy, ahogy anyukám és apukám készítik el. Apukám nagy horgász, így hála Istennek gyakran kerülnek az asztalra halételek.

7. Mi a legkedvesebb Balaton melletti elfoglaltságod? 

Azért nehéz erre a kérdésre válaszolnom, úgy, hogy a Balaton mellett élek, minden, amit teszek „Balaton melletti” elfoglaltságnak számít. Ellentétben azokkal, akik csak ide vágyakoznak, vagy nyaralni érkeznek és habzsolják a tó adta lehetőségeket, én máshogy élem meg ezeket a tevékenységeket. Ha ki kellene valamit emelni, a túrázás és a kerékpározás lenne, mert akármerre indulok, mindig fél szemem a tavon lehet, ami minden nap, minden évszakban más arcát mutatja.

8. Mennyiben inspirál Téged a tó közelsége? 

Egyrészt örök témát ad a Balaton, s az általam szervezett programoknak is szerves részét képezi - minden adottságát próbálom kihasználni. Másrészt, ha elhagy az ihlet vagy töltekeznék, sokszor a parton ülve gondolkodom: figyelem a hullámok táncát, nézem a madarakat és beszívom a Balaton illatát. 

9. Miben változott meg az életed a koronavírus hatására?

Hiszek a beszélgetések és találkozások erejében - a Hello Füred blog-randik és interjúk is mindig értékes órákkal és ismeretségekkel ajándékoznak meg. A gyerekeknek és felnőtteknek szóló mesés programjaim középpontjában is az együtt eltöltött minőségi idő áll. Sok mindent át lehetett helyezni a covid-karantén alatt az online térbe, de ezeknek az „igazi” kapcsolódásoknak a többsége elmaradt, s nagyon hiányzott. Valóban felértékelődtek azok, a korábban természetesnek tűnő dolgok, amiktől most sokan, sokáig el voltunk zárva.

10. Szándékozol valaha elköltözni a tó mellől?? Mik a terveid a jövőre nézve? 

Nem tervezem a költözést, de az élet tele van fordulatokkal és inkább nyitott, rugalmas próbálok lenni minden helyzetben. Ha a sors úgy hozná, hogy máshol folytatódna az életem, biztos pontként és bástyaként tekintenék a városra, vagyis az emlékeimre, amik hozzá kapcsolódnak.

Végül az utolsó kérdés:

Ha egy szóval kellene jellemezned a Balatonhoz fűződő viszonyodat, mi lenne az?

Számomra annyi mindent jelent a Balaton, hogy nem tudok egy szóval válaszolni. De ha muszáj, legyen ez:

MINDEN.

Fotók: Németh Anikó / redphoto.hu