B A R A kérdez: Arcok a TÓ körül - 41. Major Zsófi és Török András /ANDRISKA PÉKBISZTRÓ

B A L A T O N.  

Sokaknak egy meghatározó emlék, a véget nem érő nyaralások helyszíne, vagy csak maga a „riviéra". Szenvedély, hobbi, örök szerelem. És persze vannak azok, akiknek a Balcsi a mindennapok szerves része. Az otthonuk. Maga az ÉLET. Ebben az új rovatban őket ismerhetitek meg közelebbről. 

Andris és Zsófi története annyi szálon kötődik a Balatonhoz, hogy az embernek olyan érzése támad, hogy nem is lehetett volna más vége a történetüknek, mint hogy a Balcsi mellett egymásra találnak, leköltöznek a tó mellé, és egy közös vállalkozásba kezdenek. De hogyan is kezdődött mindez? 

Andris kezdetben jogász végzettséggel a bank szektorban, nagyvállalati finanszírozással foglalkozott, de aztán egyre jobban elkezdte vonzani a vendéglátás és a főzés világa. Az íróasztalát maga mögött hagyva először a szakácsképesítést szerezte meg, aztán egy kisebb jogi-turisztikai irodai kitérő után, rendezvényeken kezdett el főzni. Eközben született meg a vonzalom a pék szakma iránt is, így a pék képesítést is megszerezte.

Zsófi egészen más területről indult: nemzetközi kommunikációs és marketing területen dolgozott. Hosszabb külföldi tartózkodás után, egy londoni és barcelonai útról hazatérve egyik barátnőjével non-profit céget alapított, és a kommunikációs szakma iránti szeretetét és tudását ebben kamatoztatta. Ahogy aztán az Andriskában is teszi mind a mai napig. 

„Mi nagyon jól kiegészítjük egymást Andrissal,  a szakmai részét abszolút ő viszi. Mellette nagyon szeretek kóstolni, sok mindenbe beleláttam és megtanultam, de én nem lettem szakács, és nem lettem pék, és azt hiszem, hogy nem is leszek. Bár nagyon izgalmas, de én inkább a kommunikációs, a korábbi operatív vezetői vénámat tudtam hozzáadni ehhez a projekthez, hogy el tudjon indulni, amiket aztán most egy kicsit adogatok lefelé, mert közben a második babánk úton van: november végére várjuk.”

1. Mióta éltek a Balaton mellett? Korábban hol máshol laktatok még?

Andris: Nagyon sokat kirándultam még Zsófi megismerése előtt is a környéken, rengeteg kisebb rendezvényen főztem, borászatokat is sokat látogattam. Vannak ismerős, kedves barátok a környéken, és valahogy nagyon beleszerettem a tájba. Mindig ahogy elkezdtem közeledni Zánka felől, akkor felszaladt mosolyra a szám. 

Zsófi: Andrissal egy főzős eseményen, Szentantalfán találkoztunk, tehát nekünk így nem is közvetlen a Balaton, hanem a Balaton környéke, a Balaton-felvidék, az északi part az, ami külön-külön, aztán közös szerelem lett. Mindszentkállán házasodtunk össze, tehát onnantól kezdve, hogy mi ott találkoztunk és megismertük egymást, nyílegyenes célállomás volt mindig, hogy amikor tudtunk, beültünk a kocsiba és jöttünk le a környékre: Káli-medence, Nívegy-völgy, Badacsony. Aztán vasárnap mindig jött a gyomorforgató érzés, hogy miért kell visszamennünk, és hogy lehetne ezt megoldani. 

„Az Andrisnak volt ez a nagyon erős főzés-sütés vonal, amit én minden nap hallgattam: nagyon sokat főzött otthon, és közben figyeltem a lelkesedését, és mindig arról beszélt, hogy majd egyszer lesz egy saját helye. Aztán ezt a gondolkodást közösen úgy is kezdtük el, hogy ez a saját hely miért ne lehetne a Káli-medencében, hogy egy életet ki tudnánk építeni itt, és akkor nem kell minden vasárnap visszamenni, és várni a következő pénteket, hogy le tudjunk jönni. Illetve nekem még annyi a fontos személyes kötődésem, hogy siófoki vagyok, az ugye pont a másik part, tehát több időt töltöttem a déli parton, de azért a Balaton iszonyatosan meghatározó volt. És bár én egy ponton nagyon elvágyódtam innen, és sokat éltem külföldön, különböző helyeken hosszú ideig, majdnem tíz évig, aztán pedig Budapesten, valahogy mindig ott volt a fejemben, hogy egyszer majd szeretnék a környékre visszajönni, vagy sok időt tölteni itt. Aztán ez így manifesztálódott az északi parton Andrissal.”

2. Miért pont Kővágóörsre esett a választásotok? 

Andris: Az egyik főzős rendezvényen találkoztunk Zsófival, és aztán ezt csak továbbfűztük, hogy azért jó lenne jóval több időt a Balatonnál tölteni, ha ennyire vonz minket a környék. Ekkor Budapesten éltünk, és több elképzelésünk is volt a nyitás kapcsán, a környéken és a fővárosban is. Egyszer csak egy nagyon kedves ismerős szólt, pont amikor már egy másik helyen futottunk volna neki egy kis pékség gondolatának, hogy miért nem nézzük meg a kővágóörsi pékséget, ami már tíz éve nem üzemelt. Úgyhogy felkerestük, és akkor már éreztük, hogy valamiféle kapcsolatunk van a hellyel, hiszen Kővágóörsön áll egy nagyon régi vöröskő épület, amely az elmúlt közel száz évben pékségként funkcionált, és messze földön ismert volt a kővágóörsi kenyér és kifli. 

„Amikor beléptünk, szinte el is dőlt, hogy ott keresnivalónk van, a falaknak, ma is azt mondjuk és gondoljuk, hogy ereje van. Annak külön örülünk, hogy egy olyan hagyományt sikerült feleleveníteni, továbbvinni, és hozzátenni a tapasztalatainkat, elképzeléseinket, amely már egy helyben meglévő előzménnyel rendelkezett. Úgyhogy valahogy így kerültünk ide, annak meg nagyon örülök, hogy a helyiek, környékbeliek közül számos állandó vendégünk és látogatónk van, és nagyon sokan osztják meg az emlékeiket, amikor még ott kifliért álltak sorban. Többen voltak, akik bejöttek, idős bácsik és nénik, hogy ott dolgoztak, ott voltak gyakorlaton. Nagyon megható történetek kerültek elő azóta is, örülök, hogy ennek részesei lehetünk.”

Zsófi: Másfél éve költöztünk le Kővágóörsre, még a nyitás előtt, amikor már nagyon intenzív volt a pékség épületének a felújítása. Fogtuk magunkat, és az akkor másfél éves Barnabást, és leköltöztünk: azóta lent vagyunk. Nagyon sok nehézség akadt a nyitás kapcsán, és persze akad azóta is, de azért ezt minden nap meg szoktuk beszélni Andrissal, hogy ez egy nagyon jó döntés volt: magunk miatt és a kisfiunk miatt is. Azt érezzük, hogy neki nagyon jó, hogy itt lehet, mi örülünk, hogy egy kis faluban nőhet fel, aztán persze lehet, hogy ez változni fog később, de most úgy gondoljuk, hogy ez egy jó és közös családi döntés volt.

3. Mit szerettek leginkább a Balaton melletti életben?

Andris: A természet közelségét, meg a környék energiáit. Valahogy jól érezzük magunkat itt, jól tudunk rezegni.  

Zsófi: Természetközelség nekem is. Nagyon jó energiákat érzünk, amit Andris is mondott, hogy mindig felszalad a mosoly az arcunkra. Mondanám, hogy ez egy lelassultabb élet, de azért a pékség indítása kapcsán nem ez volt a leginkább ránk jellemző. Mi amúgy is olyan személyiségek vagyunk, hogy mindig nagyon szeretünk pörögni és valamit csinálni, de közben nagyon jól ellensúlyozza ez az ittlét azt, hogy amikor le tudjuk tenni egy kicsit a munkát, akkor ki tudunk menni azonnal a természetbe, tehát kilépsz a kapun és ott vagy. Nem kell hozzá elutazni, nem kell megtervezni, ez fantasztikus érzés! Szerintem személyesen nekünk is, meg még egyszer a kisfiunk miatt is, hogy ő ezt láthatja, és neki a természetes játék az, hogy a kőtengernél levest főz a pocsolyában az ágakkal, és nagyon-nagyon élvezi. 

Andris: Érdekes, de nagyon megteltünk a várossal olyan szempontból, hogy zaj van, izgalom van, van egy rossz, számunkra legalábbis kicsit ilyen már-már negatív rezgése az egésznek, ami a zaj és a nyugtalanság. Itt a természet jelenléte miatt is van egy egészségesebbnek érzett környezet. És ez nem azt jelenti, hogy nem történik semmi, hiszen a természetben azért elég sok minden történik, és a környéken ugyanúgy történnek dolgok, gyakorlatilag ugyanaz, mint bárhol máshol: csak nincs annyi mentő, tűzoltó és dudáló autó meg dugó. 

Zsófi: Kicsit jobban lehet a természet körforgását is élvezni. Tehát a nyár az tagadhatatlanul a mi életünkben is iszonyatosan pörgős: az teljesen mindegy, hogy Kővágóörsön vagyunk, egy 800 lelkes faluban, ott ugye a pékség miatt rengeteg emberrel találkozunk, rengeteg hatás ér minket, rengeteg munka és nagy nyomás van nyilván. De aztán nagyon jó érzés, nekem legalábbis személyesen, sokkal megélhetőbb dolog átfordulni például az őszbe. Tavaly télen sokan kérdezgették, főleg akik engem korábbról ismernek, amikor még én is a nagyvárosokban éltem, hogy ezt hogyan fogom bírni. És nagyon jó volt, tényleg, az ember minden szempontból, energetikailag is összegyűjt mindent, és még többet tud saját magára és a családra koncentrálni. Átalakul, az évszakokkal nagyon jól összhangban lehet lenni itt, Kővágóörsön. Aztán elindul a tavasz, és az ember már várja a nyarat. Valahogy ez így nekem sokkal megélhetőbb itt, és ezt Siófokon is ugyanígy éreztem, még gyerekként, valószínűleg ezért is nagyon vonzódom ehhez: jólesik újra átélni ezt a fajta körforgást egy kicsi közegben, mintsem egy nagyvárosban.

Andris: Az egész hely hangulata is más ősszel és nyilván télen, amikor később lesz világos, pislákolnak a fények, terjed a kenyérillat. Több idő jut a vendégekre, más az egésznek a hangulata, szóval nagyon érdekes körforgás, ezért is döntöttünk amellett, hogy egész évben nyitva vagyunk. Azt gondoltuk, hogy nem egy egynyári büfét szerettünk volna, és a környéket csak nyáron kiszolgálni, hanem együtt élni, rezegni mindenkivel és mindennel. Ez így kerek.

4. Mi az, amit kevésbé szerettek benne?

Andris: Én nekem, ami elég gyakorlati: a beszerzés nehézkesebb néha. Többet kell szervezni, illetve jóval előrébb kell gondolkodni. Nagyon hiányzik a rendszeres piaclátogatás. Ugyanolyan gépekkel, alapanyagokkal és kollégákkal dolgozunk együtt, mint a világban, vagy az országban bárhol máshol, és van egy minőségi elvárásunk és kritérium, ehhez mérten jó széles körből kell eszköz és alapanyag. Ezeknek a szervezése, ami picivel több odafigyelést igényel, ugyanakkor ebben egyfajta lehetőséget is látok: pont most lesz egy picivel több idő, el tudunk menni még több helyi termelőt felkutatni, ami nem egy egyszerű feladat. Ezen dolgozunk.

Zsófi: Nekem is ugyanez jutott eszembe. Bizonyos dolgokban korlátozottabbak a lehetőségeink, mintha Budapesten lennénk, a személyes életben és a pékség kapcsán is. Tehát ha az ember valamit szeretne beszerezni, konkrétan itt helyben nagyon nehéz. Minimum el kell menni Tapolcáig, vagy akár Veszprémbe. Ezt azért ellensúlyozza bőven az, hogy nem kell folyamatosan autóban, dugóban ülni és valahova menni. Ha viszont valahova kell, oda tényleg el kell menni.

Andris: Szerintem azért a preferenciák is átalakultak, tehát jó néhány korábban alkalmazott vagy lefutott kör felesleges. Igazából a negatívum szimplán ennyi: logisztikai. Mindent meg tudunk oldani. A családi-baráti kapcsolatok szerteágazóak, esetleg ennyi, hogy velük kevesebbet tudunk találkozni. De az elfoglaltságunkat tekintve nem biztos, hogy a távolság az első, ami ezt akadályozza.

5. Van kedvenc balatoni helyetek, amit sosem tudtok megunni? Illetve vannak olyan helyszínek, amiket mindenképpen ajánlanátok másoknak, hogy látogassanak meg?

Andris: Én kevésbé tudnék egy-egy helyet kiemelni, tulajdonképpen folyamatosan keringünk, jövünk-megyünk, úgyhogy nincs kifejezett hely, de szeretünk felfedezni. Nagyon sokszor elmegyünk a környéken, akár autóval vagy gyalog, amennyire a Barnabással lehet. 

Zsófi: Nekem megvannak a bejáratott sétahelyeim Barnabással. 😊 Én így inkább gyerekes programokat tudok mondani. Azért az elmúlt egy év nagyon intenzív volt. Nem tudtuk annyira kihasználni a szabadidőnket, illetve ez a szó sem nagyon létezett a szótárunkban. Ezt azért még szeretnénk sokkal ügyesebben csinálni. 

Nekem nyilván Barnabás miatt más: mi a kőtengerhez itt Kővágóörs mellett sokat járunk, amit annyira sokan nem ismernek, mert többen a szentbékkállait ismerik csak. Nagyon kis pici, helyes ösvény, amin végig lehet sétálni. Nem akkora, mint a szentbékkállai, gyerekekkel nagyon szuper, és nincs még az az életveszély-érzés folyamatosan. A végén van egy kis erdő, ahova beszoktunk menni, sok időt töltünk ott, nagyon szép kilátás van a mindszentkállai és köveskáli dombok felé. Ugyanígy a Kornyi-tóhoz is sokat sétálunk, az is egy nagyon szerethető hely nekünk. Sokat szoktunk járni Salföldre, Folly Arborétum, Kinga Kamrája – ezek főleg a kisgyerekes köreink. 

„Ami még tipp: mi az Andrissal, amióta megnyitottunk és leköltöztünk, közösen ketten még nem voltunk strandon, hogy ússzunk egyet. 😊 De hát gyerekkel nyilván a harminc fokban én azért eljutottam, és nekünk a környéken a zánkai strand jött be a leginkább, azért mert ott van egy gyerekfürdős rész, ami fölött napvitorlák vannak. Ez egy csodálatos találmány! 😊”

6. Van kedvenc balatoni ételetek/éttermetek?

Andris: Nem egyszerű kérdés. 😊😊 A Kavicsot most nyáron nagyon szerettük, ott gyerekkel nagyon jól el lehetett heverészni. A Neked Főztem szintén gyerekbarát.

Zsófi: Igen, ahogy Andris is mondta, a Kavics és a Neked Főztem, ahova legtöbbször eljutunk, mert itt is az az elsődleges szempont, hogy gyerekkel hol tudjuk legjobban megoldani az esetleges ebédet és vacsorát. A Váli Petit is szeretnénk még megemlíteni, ugye Andris? 

Andris: Igen, ő régi barátom, vele dolgoztam: fél évig főztem nála. Az egy igazi örömfőzés volt. Még a felújítás közben járkáltam le és azokat az őszi-téli-tavaszi hétvégéket nagyon szerettem. 

7. Mi a legkedvesebb Balaton melletti elfoglaltságotok? 

Andris: Az aktív pihenés inkább jellemző ránk, olyan szempontból, hogy sokkal kevésbé a strandon ücsörgős változatot választjuk. Vízi elfoglaltságokat tekintve, amiket Barnabás életkora és vízi képességei megengednek, biztos vagyok benne, hogy hajóra fogunk szállni: kenu vagy hajó, bármi, ami lebeg a vízen.

Zsófi: Inkább azt mondom, hogy mi hiányzik és hova szeretnénk eljutni. A vitorlázás: még sikerült régebben mindkettőnknek a vitorlásvezetői engedélyt megszereznünk, és egy párszor ki tudtunk hajózni, vagy akár ott is aludni rajta korábban Andrissal. Ezt nagyon szeretnénk visszahozni, magát a sportot is: kimenni, kint lenni a vízen, kicsit ott időt eltölteni. Nagyon szeretnénk, ha ebbe Barnabás is bele tudna csatlakozni. Ugye ő most lesz három éves novemberben, tehát ez nem az az időszak volt még, hogy biztonságban fel lehetett volna vinni, vagy ellenne ott sokáig. Tehát ez még az idő kérdése több szempontból is. A másik, ami nagyon hiányzik nekünk, és nem volt rá időnk rá a kisgyerekkel, és most nekem a babavárás miatt sem, hogy a környéken nagyon sokat tudjunk bicajozni. Nagy vágyunk, hogy ha majd ha Barnabás picit nagyobb lesz és tudjuk vinni, hogy a környéket be tudjuk tekerni.

8. Mennyiben inspirál Titeket a tó közelsége? 

Andris: A víz közelsége és a Balaton iránti vonzalmunk meghatározó. Nagyon jó, hogy ott van. De én azt gondolom, hogy a Káli-medence, a Nívegy-völgy, Badacsony maga a tótól szinte függetlenül is megállja a helyét, olyan szempontból, hogy mind egy csoda adottság.

Zsófi: Nekünk a tó mellett talán még eggyel fontosabb, amikor a hegyeket látjuk, akár a Csobánc, akár a Szent György-hegy, vagy a közvetlen tó melletti csodás dombok-völgyek. Biztosan nem ilyen lenne a tó nélkül, tehát ezt a kettőt nem lehet különválasztani, ez így kerek egész. Hozzánk ezért is az északi part áll közelebb, mert itt van meg ez az összetettség. Amikor kerestük, hogy hova költözzünk, nem a tó partján, Révfülöpön vagy Zánkán akartunk lakni, hanem a medencében, de az fantasztikus, hogy ott vagyunk pár percre a Balatontól. De nekünk az egész környék, az egész felvidék, ami nagyon sok mindenben inspiráló. Rengeteg gondolatunk és tervünk van, hogy mit szeretnénk még itt a jövőben csinálni, és abszolút hosszú távon tervezünk: hogy mi itt vagyunk és itt szeretnénk lenni. Ez most már egy életút. 

9. Miben változott meg az életetek a koronavírus hatására?

Andris: Én örülök, hogy többen megtapasztalták azt, hogy van a városon kívül is élet. Illetve amit mondtunk korábban is: a természet közelsége. Nagyon sokat ad a környék. Olyat is, amit esetleg kisebb arányban tapasztaltunk meg korábban. Nyilván a vírus egy csapás, de ez tulajdonképpen mindenképpen pozitívum, hogy picit átalakította a szemléletet részben bennünk is, de biztos vagyok benne, hogy sokakban.

A vállalkozást tekintve a korlátozások idején bevezettünk egy webshop rendelési felületet, és házhoz is tudtunk szállítani, tehát remélem, hogy sikerült hozzátenni sokak mindennapjához azzal, hogy biztonságban, nem csak nálunk, tehát kiszállítással is meg tudták kapni mindennapi kenyerüket.

Zsófi: Azt gondolom, hogy valamilyen szempontból szerencsénk volt, hogy minket már itt ért. Nagyon sokat beszélgettünk Budapesten vagy nagyobb városokban élő barátainkkal, ott sokkal nehezebb lehetett megélni a korlátozásokat, a bezártságot, főleg akik lakásban élnek. Szerintem az ott még nagyobb csapás volt, mint nekünk. Nyilván rengeteg biztonsági óvintézkedést kellett tennünk, mind a magánéletben, mind a vállalkozás szempontjából. Sok aspektusa volt, újra kellett szervezni a pékségben is az életet. De igazából a mindennapok, hogy ki tudtunk menni levegőzni úgy, hogy nem kellett emberrel találkoznunk, vagy attól félni, hogy ki jön szembe, azért az szerencsés volt. Így az ember kevésbé érezte azt a fajta félelmet és bezártságot, ami nagy nehézséget jelentett a nagyobb településeken. 

A pékséget tekintve, mi megnyitottunk tavaly augusztusban, volt egy járvány előtte, ugye a tavaszi, ott nagyon sok kérdés volt, hogy mit csináljunk, egy járvány közepén nyissunk-e meg, de akkor még az ember nem érezte talán annyira a súlyát. És aztán megnyitottunk, és három hónapja üzemeltünk, amikor jöttek a korlátozások és bezárások, ott azért intenzív gondolkodás volt, hogy hogyan tovább. Kicsit átalakítottuk a portfóliót, inkább delikátosabb jellegű legyen a pékség, hogy könnyebb legyen az embereknek beszerezni az alapvető élelmiszereket egy helyről. Tehát nyilván nagyon sok nehézség volt, ami sok szervezést igényelt, de összességében annak örülhettünk nagyon, hogy azért a pékáru koronavírus idején is szükséges volt az embereknek, és tudtunk új dolgokat szervezni, kiszállítani például, amivel biztonságosabbá és könnyebben elérhetővé tudtuk tenni a termékeket.

10. Szándékoztok valaha elköltözni a tó mellől? Mik a terveitek a jövőre nézve? 

Andris:  Ahogy már Zsófi szinte választ is adott rá korábban: megérkeztünk. Kialakítottuk az életünket, és ezt a hagyományt visszük tovább. Ez egy itteni hagyomány, ezt nem szeretnénk tologatni. Terveink vannak, sok-sok ambíció, ezek mind helyhez kötöttek, ezért biztonságosan kijelenthetem, hogy itt gondolkodunk. 

Végül az utolsó kérdés:

Ha egy szóval kellene jellemeznetek a Balatonhoz fűződő viszonyotokat, mi lenne az?

KOMPLEXITÁS / OTTHON.

Fotók: Török András és Major Zsófi / Juhász István / Instagram