B A R A olvas: Kalas Györgyi - Sandwich grófja és a nápolyi pizza

Elgondolkodtatok már valaha azon, hogy honnan ered a szendvics elnevezés? Vagy hogy hányféleképpen fogyasztják a pizzát a világon?

Szerencsére Kalas Györgyi megtette, és még tovább is ment, részletesen utánajárt kedvenc ételeink történeteinek, és egy kötetbe gyűjtötte a legizgalmasabbakat. Így született meg a legújabb könyve, Sandwich grófja és a nápolyi pizza címmel.

Kalas Györgyi nevét biztosan ismerik azok, akik egy picit is jártasak a gasztronómiában. Ő a Street Kitchen nagy „gasztro megmondója”, aki jön, kóstol, kérdez, majd papírra veti a tapasztalatait. Több könyvet is írt már: első gyerekeknek szóló műve, a Tilda és a kövér macska egy gasztro meseregény, ami egy Balaton-parti étteremben játszódik. Egy másik művében, a Magyar tengeri gasztrökönyv-ben pedig  a balatoni gasztronómiai életet vette górcső alá. Ebből már Ti is kitalálhattátok, hogy a szerző az ételek mellett a Balaton szerelmese is. A Balcsihoz fűződő viszonyáról itt írtam bővebben.

Györgyi, két gyerek anyukájaként biztosan megtapasztalta azt, hogy egy anya életét folyamatosan végigkíséri az ételek megszerettetésére való törekvés. Egy dacoló három éves kislány anyukájaként, aki sokszor a kedvenceinek számító ételekre is képes flegmán odavetni, hogy „ezt én nem szeretem!”, (kóstolás nélkül persze), pontosan tudom, hogy milyen nehéz dolog ez. 

 

A kötet már a borítójával felhívja magára a figyelmet. Horváth Ildi részletekben gazdag, és sokszor humorral átszőtt illusztrációja a könyv szinte összes szereplőjét felsorakoztatja a borítón, és a belső oldalakat lapozgatva végig plusz esztétikai élményt ad a történetekhez.

Erre tesz rá még egy lapáttal maga a cím, ami rögtön több kérdést is felvet: Milyen "Sandwich", és milyen gróf? És miért pont nápolyi az a pizza?

 

A kiadvány hivatalosan a hat-tizenhárom éves korosztályt célozza, de mivel a kislányom még csak három éves múlt, ezért rám hárult az a nemes feladat, hogy tüzetesebben szemügyre vehessem.

 

 

Hogy stílusos legyek, szinte faltam Györgyi sorait, felnőttek számára is kifejezetten érdekesek a történetek. Négy fejezeten és több, mint egy tucat ételen keresztül mutatja be a legnagyobb kedvencek történetét, a pizzától és a hot-dogtól kezdve, a magyaros ételeken át, olyan különlegességeket is említve, mint például a szusi. A nagy kedvencemről, a gulyáslevesről talán picit többet is olvastam volna, és hiányoltam a brassói aprópecsenyét a sorból.

 

Mindenesetre sokat tanulhatunk belőle, akár még felnőttként is. A borító belső oldalain egy Horváth Ildi által rajzolt térkép mutatja be az ételek származási helyét. Egyébként minden fejezet elején rövid leírást olvashatunk az adott étel származási országáról, majd a szerző töviről hegyire elmeséli az összes hozzávaló háttértörténetét, és izgalmas, olykor kevésbé ismert verzióit is bemutatja. 

 

Több olyan leírást is olvashatunk, aminek segítségével akár otthon is elkészíthetünk alapélelmiszernek számító ételeket, mint például a mustár, a ketchup, vagy akár a túró és a kovászos uborka. 

Azt tudtátok, hogy az olaszok a bolognai szószt nem is spagetti tésztával eszik, hanem szélesmetélttel? Hogy a pizzán kezdetben még nem volt sem sajt, sem paradicsom? És azt, hogy a szusi valójában Kínából származik, nem is Japánból? Tudjátok, hogy mitől zöld a maláj palacsinta? És azt, hogy miért van ábrázolva a juharfa levele a kanadai zászlón?

 

Nem szeretném lelőni az összes poént, mert a könyv minden sorát érdemes végigolvasni, aztán odaadni a gyerekeknek, vagy akár felolvasni a kisebbeknek. Az én kislányom is élvezettel lapozgatta végig, rácsodálkozva azokra a kedvenceire, amiket felismert a rajzokból, és akkurátusan végigkérdezve mindazokat, amiket nem. 😊

 

A kötet három recepttel zárul, így ha kellőképpen megéheztünk lapozgatás közben, nem kell sokáig gondolkoznunk azon, hogy milyen fogással csillapíthatnánk az éhségünket.

 

Végezetül csak annyit fűznék hozzá, hogy amikor elköltöztem otthonról, anyukám átadta nekem útravalónak Horváth Ilona szakácskönyvének éppen aktuális kiadását, mint minden fiatal, kezdő háziasszony legfontosabb „gasztrobibliáját”.

 

Hogy őszinte legyek, én ezt a könyvet adnám minden olvasni tanuló gyerek kezébe, hogy minél hamarabb megszeressék az ételeket, megismerjék az eredetüket, és persze azt is, hogy mennyi munka előzi meg mindazt, hogy úgy, és abban a formában kerüljenek az ételek a tányérukra, ahogy azt ők már jól ismerik.

 

Izgatottan várom, hogy mivel fog Györgyi legközelebb előrukkolni, titkon bízva abban, hogy lesz benne egy falat Balaton is. (Bár ebben a könyvben is van lángos, szóval én elégedett lehetek. 😀)

 

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, itt tudjátok megrendelni.

 

Fotók: Bara

A recenziós példányt köszönöm a Pagony Kiadónak.